Talán nem is gondolnánk, de a visszérproblémák hazánk lakosságának a többségét érintik, egészen pontosan a felnőttek 80%-át. Az arány azonban férfiakat és nőket tekintve nem egyforma, az érintettek kétharmada nő, harmaduk férfi. De minek köszönhető ez a jelentős nembeli eltérés?

A nőknél több tényező miatt is nagyobb valószínűséggel alakulnak ki visszeres megbetegedések, mint a férfiaknál, közülük a legmeghatározóbb a női nemi hormonok hatása. A genetikai befolyásoltság mellett az egész hormonrendszert „felbolygató” időszakok alatt, mint a terhesség vagy a menopauza, fokozottan ügyelni kell a visszérproblémák megelőzésére ill. kezelésére.

A hormonális fogamzásgátlók, esetleges hormonpótló kezelések a fent említett okoknál fogva szintén növelhetik a visszérbetegség kialakulásának esélyét.

A terhesség azonban nem csak a hormonális változás következtében rizikófaktor a visszeresség kialakulásának szempontjából, hanem azért is, mert a növekvő magzat súlya a kismedence vénáira fokozott nyomást gyakorol, ami a láb vénáiban pangást okozhat. Várandósan a nők vérmennyisége is megnő, hogy a születendő baba megfelelő támogatást kaphasson a méhben, ami szintén plusz munkára sarkallja az ereket. Érdekesség, hogy bár valóban nagyobb az esély visszérproblémák létrejöttére a terhesség alatt és után (és minél többször szül egy nő, annál nagyobb), mégis vannak, akik arról számolnak be, hogy visszeres panaszaik a terhességet követően jelentősen csökkentek – tehát a vénákat károsító folyamat a rizikótényezők megszűnésével, helyes életmóddal és megfelelő óvintézkedések megtételével megállítható lehet (Forrás: nhs.uk).

A nők genetikailag lazább, gyengébb kötőszövettel és érfallal születnek, ami szintén a visszér kialakulásának kedvez. Ha lúdtalpasság, sérvek, aranyér – tehát halmozott kötőszöveti eltérés van jelen, akkor előbb-utóbb visszerek megjelenésére is számítani lehet.

Scroll to Top